A kutya a mítológiában

A mitológiában

 

A kutyák a mítoszok elengedhetetlen szereplői, intelligenciájuk és az emberi társadalomban betöltött fontos szerepük miatt.A mitológiában a kutya általában mint kedvenc, vagy mint őrkutya szerepel.

 

 Egyiptomi mitológia

Az egyiptomi mitológiában Anubisz (görögös névalak; eredeti egyiptomi neve Anpu, Inpu vagy Inepu), az ókori egyiptomi hitvilágban az alvilág és a holtak oltalmazója, később a holttestek bebalzsamozóinak istene is. Ozirisz kultuszának elterjedése előtt Anubisz vezette a halottakat az alvilágba. Az ábrázolásokon fekvő sakál vagy vadkutya, illetve sakál- vagy kutyafejű ember alakjában jelenítették meg.

 

Görög mitológia

Kerberosz egyik 4. századi ábrázolása egy keresztény katakombában

Kerberosz az óriás Tüphón és a félig nő, félig kígyó Ekhidna gyermeke. Neve görögül azt jelenti, hogy a mélység démona. Kerberosz háromfejű kutyaként látta meg a napvilágot, és apjától óriási méreteket örökölt. A hatalmas teremtményt az istenek közül Hadésznek sikerült megszelídítenie, és így birodalmának őrzőjévé tennie. Kerberosz bárkit beengedett az Alvilág kapuján, azonban onnan ki senkit nem eresztett (pár földi halandónak mégis sikerült túljárnia Kerberosz eszén).
Orthosz, Orthrosz (görögül: Ὀρθος, Ὀρθρος) a görög mitológiában Gérüón kétfejű kutyája, Tüphón és Ekhidna szülötte, Kerberosz, Hüdra, Khimaira, Szphinx, a nemeai oroszlán és még sok más szörny testvére. Egyes változatok szerint Orthosz anyjával, Ekhidnával nemzette a Phixet (Szphinx). Néha Orthosznak a két kutyafejen kívül még hét kígyófejet is tulajdonítanak. Pollux szerint Ibériában, ahol Orthosz neve Gargéttisz (vagy Tartésszisz), templomot emeltek a kutyaszörnynek. Orthosz nevének etimológiai variációi Kerberosz egyszerű jelzőjétől („korai”, „reggel”, „mindig strázsáló”) az Indra-mítoszban szereplő Vritra démonig terjednek. Orthosz pusztulását (a Gérüón marháit elhajtó Héraklész kezétől) számos vázakép megörökítette.
Lailapsz (ógörögül: Λαῖλαψ) különleges tulajdonsággal rendelkező vadászeb, amely minden zsákmányát utolérte. Több gazdája volt, végül Amphitrüón, a teumésszai rókára uszította. A róka hasonló tulajdonságokkal rendelkezett: nem volt olyan eb, amely képes lett volna utolérni. Ebből kifolyólag az üldözés sohasem ért volna véget, ezért az istenek a kutyát is és a rókát is kővé változtatták. Később Lailapszot Zeusz a Nagy Kutya képében az égre helyezte.
Argosz Odüsszeusz kutyája, a görög mitológia alakja. Az Odüsszeia szerint húsz évig várt türelmesen a gazdájára. Öregen, rühesen, a szemétdombon fekve elsőként ismerte fel a hazatérő Odüsszeuszt, majd rövidesen kimúlt.

Kelta mitológia

A legtöbb kelta mítoszban a kutyák a halottak és alvilági istenek kísérői. Annwn a túlvilág urának a kísérői, ők kísérik át a lelkeket a túlvilágra és őrzik őket.

Azték mitológia

Xólotl a Telleriano-Remensis kódexben.

Az azték mitológiában Solotl (elterjedt spanyol névírással Xólotl, a Kutyaisten) a villámlás és a halál istene, valamint a holtak kalauza a Mictlanon, az azték túlvilágon. Ketzalkóatl ikertestvére, a Vénusz megszemélyesítője és a nyugat ura. Ő őrzi a napot, amikor éjszaka áthalad az alvilágon. Csontvázként, kutyafejű emberként, vagy fordított lábfejű szörnyként ábrázolták.